Prológus

Egy szép téli napon sétálok az utcán, mit sem sejtve , a körülöttem lévő hótömeg leomlásának . Csúszik minden, a hó belepi hamarosan a járókelőket akkora a hólepedő . Észre se vettem hogy követnek .Már csak akkor amikor valaki megfogta a kezemet. Éreztem ahogy egy nagy erős kéz fonódik a derekamhoz , miközben a másikkal megpróbálja összekulcsolni a kezünket. Megfordultam , és megláttam a volt legjobb barátomat , Harry Styles-t. Azóta undorodom tőle miután  megütött . Nem így ismertem meg, de megütött , és nem ajánlom senkinek azt a fájdalmat amit én kaptam az ütésével. Ahogy erős keze csattant az arcomon, lekuporodtam és vártam. Vártam hogy bocsánatot kérjen. De nem tette meg.
- Szia , Ly. - köszönt mosolyogva .
- Styles. - biccentettem és kibontakoztam az öleléseiből.
- Még mindig haragszol a 'kis legyintés'-em után,  - érdeklődött még nagyobbra húzva mosolyát. Szembe fordultam vele és bevillantottam a bájos kamumosolyomat .
- Milyen férfi üt meg egy nőt? - kérdeztem míg a mosolyból lett egy hatalmas vicsor . De most komolyan? Aki megüt egy nőt, az nem férfi, az egy állat .
- Az akinek elege van a barátja viselkedéséből. - válaszolta határozottan. Már éppen kezdtem volna elindulni mikor utánam szólt.
- Szia Ly. Még találkozunk.- mondta kaján mosolyával.
- Styles, ne is reménykedj . - mondtam neki undorodva még attól is hogy megszólított . Én tényleg szerettem, de nem úgy , mint barátot . Többre vágytam .

Visszaemlékezés ( Lily Sharmp )

Csak veszekedünk Harry-vel. Egész álló nap. Nem tudta elfogadni hogy szeretem. A volt legjobb barátnőmnek elmondtam, hogy kedvelem Harry-t. Mint szerelmemet. 7 pecsétes titok lett volna, ha önszántából el nem mondja, engem ezzel megalázva az egész iskola előtt. Mikor Harry ezt megtudta , azonnal felkeresett és megkérdezte hogy igaz-e amit Emily mondd . 
- Igen . - suttogtam . Szégyelltem magam, amiért sikerült belezúgnom a legjobb barátomba , aki mellesleg a suli fekete báránya volt. Majdnem mindenki utálta, csak én nem. Az órákról legtöbbször késett, amit a tanárok már csak  úgy kezeltek , mint ha a szél jönne be órára . 
- Értem. És mióta ? - kérdezte szomorúsággal teli hangjával. Majdnem eltört a mécses. De gondoltam ' Ly, erősnek kell lenned!' 
- Elég rég óta, hogy megtudj mindent. - mondtam szinte elhaló hangon. Sötét barna hajamat kezdtem el piszkálni . Ez mindig lenyugtatott . 
- Tudod mit? Nem érdekelsz. Ezzel a barátságunknak VÉGE . - mondta majd távozott a helységből, és a szívemből. Mivel az iskola utolsó napja volt , ami télen van nálunk, ezért haza indultam. Útközben gondolkoztam a dolgon. Nem haragudhatok Emily-re , amiért elmondta . Magamra kéne, amiért beleszerettem.  Mikor haza értem , lehuppantam az ágyamra, és csak sírtam. Ekkor kopogást hallottam . Harry az. 
- Gyere. - mondtam az ajtó felé fordítva fejemet . A hó áztatta ablakomból beszűrődött annyi fény, hogy lássam ki az idetévedőm. Természetesen jól gondoltam ki is a jövevény. 
 - Ly, beszélhetnénk ? - kérdezte inkább a falamtól, semmint tőlem. 
- Persze . - mondtam majd mutattam hogy foglaljon helyet az ágyon. 
Mélyen belenézett a gyönyörű smaragd zöld szemeivel az én rikító kék szemembe és elkezdte mondani.
- Nagyon sajnálom , hogy csak úgy ott hagytalak . De  annyi volt bennem a feszültség , hogy azt sem tudtam, mit tegyek. Azért jöttem hogy elmondjam, van barátnőm, és szeretem . De a barátságunkat nem akarom elveszíteni. - mondta és kihasználva az alkalmat , figyelmesen tanulmányozta a 2 lehetőség közül az egyiket . 1. az orrhegyét és érdekesebbnek tartotta, mint hogy a szemembe nézve végig hallgasson .  2.  A barna padló is tanulmányosabbnak bizonyul, mint az én áriám , és hogy mennyire szeretem .
- És, ki a szerencsés lány? - kérdeztem mosolyt erőltetve arcomra, nem akartam , hogy tudja, fáj. 
-  Emily. - gondolhattam volna hogy az árulóval jött össze az én barna hercegem . 
- Rendben , még valami mondani való, vagy többet akarsz arról a szukáról még mondani? - kérdeztem dühösen .
- HOGY BESZÉLHETSZ ÍGY A LEGJOBB BARÁTNŐDRŐL , AKI A LEGJOBB BARÁTOD BARÁTNŐJE? - kérdezte ordítva Harry.
- Gondolkozz csak el , mit is mondtál most . - mondtam neki mire leesett .
- UTÁLLAK LILY SHARMP ! GYŰLŐLLEK ! - majd éreztem egy csattanást a jobb arc felemen. Megütött . Ő , akit én szerettem , megütött. Fejemet a párnába temetve zokogtam majd utasítottam a távozásra. Nem bírtam sokáig, kimentem a fürdőbe . Ahogy megnéztem az arcom, feldagadt , piros, lila foltok jelentek meg rajta és még egy pár véraláfutás is látszott. Megmostam az arcom, majd vissza mentem . Ledőltem az ágyamra, és álomba sírtam magamat. Utálom Styles-t . Utálom. 




Remélem tetszett a prológus, tudom, még nincs fejléc , de már rendeltem :3 Örülnék néhány nyomnak, hogy láttátok :3

Ölel mindenkit Norah W. <3